A bobtail

Eredet

 A fajta hivatalos megnevezése Old English Sheepdog - röviden OES -, közismertebb neve a bobtail, ami csonka farkat (bob-tail) jelent. Az OES-ra utaló egyik első leírást Conrad Heresbach adta ki a "Foure Bookes of Husbandrie"-ben 1586-ban. 

"A juhászkutya nem lehet oylan gyors és fordulékony mint az agár, de olyan kövér és nehézkes sem, mint egy házőrző. Ugyanakkor erősnek kell lennie, hogy leküzdhesse és üldözhesse ellenségeit, a farkast vagy más vadállatot, továbbá követni tudja a tolvajt, és visszavegye tőle a zsákmányt. Ezért termete legyen inkább hosszúkás mint rövid. Feje legyen nagy és arányos, erekkel behálózott, füle legyen nagy és lelőgó, végtagjai hosszúak, a mellsők rövidebbek, mint a hátsók, de ugyancsak egyenesek és erőteljesek. A mancsok szélese, a karmok kemények, a gerinc nem állhat ki, nem lehet görbe sem, a bordák kerekek és jól összezártak. A vállhegyek legyenek távol egymástól, a véknya legyen széles és kövér." (Compton, 1904.)

Az idők során némely tekintetben ugyan változott a külső megjelenés, de már akkor voltak olyan fajtajegyei a pásztorkutyának, amelyek máig rögzültek a fajtastandardban.

Az OES első képi ábrázolása 1771-ből származik, Gainsborough festménye kutyájával együtt ábrázolja III. Buccleuch herceget.

A XIX. század elejéről származó kutyás könyvekben hol többé, hol kevésbé hasonlít a bobtail a collie-ra, illyetve a bearded collie-ra. Az OES őse azonban nagy valószínűséggel egy torzonborz juhászkutya lehetett, amely terelő. vagy paraszkutyaként Anglia déli részén maradhatott fenn, mert 1890-ben így idézi Rawdon Lee "The Collie or Sheepdog" című könyvében a fajta nagy ismerőjét és támogatóját, dr Ker-t: "Sok száz esztendővel ezelőtt, amikor a szigetet még őserdő borította, melyet csak néhány tisztás tarkított, farkasok, medvék és más ragadozók éltek itt. A nyájak védelmére nagy és erős kutya kellett, mely elbánt a veszedelmes ragadozókkal, kibírta a legkeményebb megpróbáltatásokat is, és olyan bundája volt, amely védte az időjárás minden viszontagsága ellen, mert munkáját éjjel-nappal, ha esett, ha fújt, végeznie kellett: őrködött és szembeszállt a rablókkal. Melyik más kutya rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal, melyete e sokrétű feladatkör, e munka megkövetel? Az összes brit kutya közül egyedül az OES rendelkezik megfelelő elmével, temperamentummal, kitartó erővel, rettenthetetlen bátorsággal és időjárásra fittyet hányó szőrzettel."

A kutyatenyésztők a XIX. század hatvanas éveiben figyeltek fel a bobtailra és az 1873-as birminghami kiállításon sikerült külön osztályt létrehozni az OES részére.

 

 

Az angol fajta standard (1986)

Általános megjelenés: Erőteljes, kockába illeszthető felépítésű kutya, nagyon szimmetrikus külső megjelenéssel és általános egészséget sugárzó benyomással. Minden hosszúlábúságtól mentes, bőséges szőrzettel borítva mindenütt. Vaskos, izmos, jó felépítésű kutya, nagyon intelligens arckifejezéssel. A természetes körvonalakat nyírással vagy trimmeléssel nem szabad megváltoztatni.

Tulajdonságok: Gerinces, egyenes jellemű kutya, enyhén emelkedő hátvonallal és felülről nézve körte alakú testalkattal. Mozgására, poroszkálás és sétálás közben, egyfajta gördülékenység jellemző. Ugatása jellegzetesen reszketeg.

Temperamentum: Kiegyensúlyozott természetű, engedelmes kutya. Bátor, hűséges és megbízható, az idegességnek és ok nélküli agressziónak minden jele nélkül.

Fej és koponya: A testhez arányos méretű. A koponya tágas, inkább szögletes. A szemek felett határozottan ívelt, a stop jól kifejezett. A pofa erős, szögletes, a vége az orrnál csapott, mérete az egész fej hosszának körülbelül a fele. Az orr nagy és fekete, az orrnyílások szélesek.

Szemek: Egymástól távol ülő szemek. Sötét szín kívánatos. Két kék szem megengedett. A túl világos szemek nem kívánatosak. A szemek körüli pigmentáció kívánatos.

Fülek: Kicsik és a koponyára simulóak.

Száj és fogazat: A fogak nagyok, erősek, és a szájban egyenletesen helyezkednek el. Ollós harapás - az állkapcsok erősek, tökéletes ollós harapással - (a felső állkapocsban ülő fogak kicsit átfedik az alsó állkapocsban ülő fogakat).  A harapófogó harapás (tétre harapás) elfogadható, de nem kívánatos.

Nyak: Elég hosszú, erős, elegánsan ívelt.

Első végtagok: Az első lábak tökéletesen egyenesek, jó csontozatúak, könnyedén tartják a kutyát. A könyökök a szegycsonthoz közel maradnak. A lapockák jól döntöttek, csúcsuknál szűkebbek, mint a vállnál. A terhelt váll nem  kívánatos. A lapockák alacsonyabban helyezkednek el, mint a csípő.

Test: Meglehetősen rövid és tömör, jól ívelt bordákkal és mély tágas mellkassal.

Hátsó végtagok: Az ágyék nagyon izmos, széles és elegánsan ívelt a combok jól fedettek, kerekek és izmosak. Az alsó combok hosszúak, jól fejlettek, a stifle jól fordul, és a csánkoknak egyeneseknek kell lenniük és a mancsok nem fordulhatnak sem kifelé, sem befelé.

Mancsok: Kicsik, kerekek, szorosan záródók, az ujjak magasan íveltek, a talppárnák vastagok, kemények. A farkaskörmöket el kell távolítani.

Farok: Kötelezően teljesen kurtított.

Járásmód / mozgás: Sétálás közben, hátulról nézve, jellegzetesen medveszerűen gördülékeny. Ügetés közben erőlködés mentes lépések, és hátsóvégtagok erőteljesen kiveszik részüket az ügető mozgásból. A lábak egyesen a haladási iránnyal megegyező irányban mozognak. A galopp nagyon elasztikus. Lassú haladáskor némely egyed hajlamos a poroszkálásra.

Mozgás közben a fej felvehet egy természetesen alacsonyabb tartást.

Szőrzet: Bőséges, jó masszív struktúrájú, nem egyenes, bozontos, nem göndörödő, az aljszőrzet vízálló. A fej és a koponya bőséges szőrzettel borított, a füleken kevesebb a szőrzet mennyisége. A nyak és az első végtagok mindenütt gazdagon borítottak bundával, a hátsóvégtagok és a hátsó fertály szőrzettel még vastagabban borított mint az egyéb részeken. A minőség, szerkezet, és mennyiség fontosabb mint egyedül a bunda hosszúsága.

Szín: A szürke, szürkésfehér vagy kék minden árnyalata. A törzs és a hátsó végtagok egyszínűek, fehér harisnyával vagy a nélkül. Fehér foltok az egyszínű részen belül nem kívánatosak. A fej, nyak, első végtagok és a törzs alsó része tiszta fehér, jegyekkel vagy azok nélkül.

A barna semmilyen árnyalata sem kívánatos!

Méret: Magasság: Kanok 61 cm (24 inch) és ennél magasabb; szukák 56 cm (22 inch) és ennél magasabb. A típus és szimmetria fontosabb, és csak a méretért nem szabad ezeket feláldozni.

Hibák: A fajta standardban leírtaktól történő minden eltérés hibának minősül, és elbíráláskor minden hiba, súlyának megfelelő nagysággal essen latba.

Megjegyzés: A kanoknak két darab, a herezacskóban láthatóan elhelyezkedő egészséges herével kell rendelkeznie.

 

Szőrápolás

A bobtail egy igen hosszú szőrű fajta, ezért szőre folyamatos ápolást igényel.  Az ehhez való hozzászoktatást már kölyökkorban el kell kezdeni, hogy később a kutya nyugodtan viselje. A kölyköt ajánlott 1-2 naponta átfésülni, csak a hozzászoktatás kedvéért, mert ilyenkor még nem igényel nagy erőfeszítést a bunda kibontása. Később ahogy növekedik a szőr, annál több időt kell annak gondozására fordítanunk. A felnőtt kutya szőrét lehetőleg hetente egyszer fésüljük ki, hogy elkerüljük a nagyobb gubancok, és filccsomók kialakulását. (Ellenkező esetben sokkal több ideig tart a procedúra, ami sem a kutyának, sem a gazdának nem kellemes.) A fésülésre mindig szükség van, a téli csapadékos időben sem szabad ezt hanyagolni, mert ilyenkor még hamarabb elkezd filcesedni a bobtail bunda.

A fésülést rétegesen kell végezni, A bundát mindenhol csomómentesre kell fésülni, figyelve arra, hogy az aljszőrzetet ne tépjük ki. A szőrt teljesen a tövétől kell fésülni.

A fésülés elengedhetetlen kellékei:

A bobtail fülszőrrel rendelkező fajta, ezért gondoskodnunk kell annak eltávolításáról. A szőrszálakat egy hirtelen mozdulattal el kell távolítani legalább havonta egyszer. Ezzel megóvjuk kutyánkat a szennyeződések felhalmozódásától, és az esetleges fülgyulladástól.

A szemek tisztán tartása is szintén fontos, annak egészségének megőrzése érdekében. A szem váladékát naponta el kell távolítani.

A kutyát fürdetni évi 1-2-szeri alkalomnál többször nem szükséges, ha nem járunk vele kiállításra, mert a szőre öntisztuló, és már magával a fésüléssel is sokat tisztíthatunk rajta. A kiskutyát 1 éves koráig nem szabad teljes egészében megfürdetni. A fehér részek még szebbé tétele érdekében lehet valamilyen bőrsemleges hintőport használni (pl. Talcum-ot). Ezzel beszórjuk a fehér részt, majd kifésüljük alaposan.

Ha a kutyával kiállításra járunk akkor illik azt kifürdetni, nem jelenhetünk meg ott ápolatlan piszkos kutyával. A fürdetéshez kizárólag kutyák számára készült termékeket használjunk, mert ezek nem teszik tönkre a szőr öntisztító képességét, és megfelelően ápolják a szőrt, ellentétben az emberi használatra készített termékekkel.

Ha mindezzel végeztünk, az eredmény, egy gyönyörű szőrmók elfáradva :)