In memoriam

Huszárik Roland "rOLo"

(1987.01.18. - 2009.01.05.)

Mindig attól rettegtem, hogy a kutyáimat elveszítem, mert ugye ők kevesebbet élnek, mint mi emberek. Tudtam, hogy egyszer majd nekem is át kell élnem azt a szörnyűséget, amikor elveszítem azokat - az élet rendje szerint - akiket nagyon szeretek és akiknek mindent köszönhetek, a szüleimet. De azt soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy azt az embert fogom elveszíteni, aki a szívemhez a legközelebb áll, aki számomra a legfontosabb, aki a boldogságot jelenti nekem, akitől annyi mindent tanulhattam, aki mindig mellettem volt, önzetlenül segített, még akkor is amikor valójában semmi kedve nem volt ahhoz, amire kértem. Nagyon kevés volt ez az idő amit együtt tölthettünk, bár kétségtelen, hogy életem legszebb majdnem 6 éve volt. Tinédzserként ismertük meg egymást, együtt váltunk felnőttekké, és közös életünk utolsó 3 hónapjában már külön kis "otthonunkban" tervezgettük a közös jövőnket. Nagyon büszke vagyok rá, azokért a dolgokért amit elért az életben. Bebizonyította, hogy képes azt véghezvinni, amit elhatároz. Így érettségizett le idegenforgalmi szakon két tannyelven, majd szerzett idegenvezetői vizsgát. És mivel szinte mindenhez értett, nem ez volt számára a meghatározó, és végül az informatika világa mellett döntött, és helyezkedett el kezdőként, semmi tapasztalattal egy nagyszerű cégnél, amire nagyon nagyon büszke volt. Mikor újságolta, hogy felvették, az sugárzott az arcáról, hogy "igen, megcsináltam". :-) Mindig azt mondta, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Ezzel bátorított engem is mindig. Úgy érzem, hogy életemből egy hatalmas darabot szakított ki a sors azzal, hogy elvette tőlem Őt. Nélküle nem vagyok már egész ember, nélküle a céljaim is elvesztek. Rájöttem, hogy minden amire eddig oly büszke voltam, mit sem ér Nélküle. Nagyon hiányzik...de tudom, hogy a földi léten túl újra találkozunk majd...

Szeretlek és mindig szeretni foglak drága Rolcsim!!!

„ Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
Alszol egyedül kedvesem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok. Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, kedvesem.”

Virtuális gyertyagyújtás rOLoért!